mágia

átkok

14 éve | Konyári Jánosné | 0 hozzászólás

Szemmel verés: „Azt mondják, hogy megverték a gyerekeket szemmel, de az én időmben már nem tudok róla. A ’30-as ’40-es években. Egy asszony is volt, azt mondják, fájt a gyereknek a torka, nem bírták meggyógyítani, hogy megrontotta valami boszorkány. Volt egy igazi boszorkány. Szilaj Julis néni.” (1) Bement az asszony az istállóba és elvitte a tehén tejét, a hasznot. „Hallottam anyósomtú, hogy megverték a malacokat is szemmel, az vót ottan ( aki szemmel vert), meg minden oszt elment hozzá, hogy adjon mán ezt meg azt a haja szálábú, oszt avval megfüstölték. Így gyógyították.”(7) Arra, hogy ki volt az asszony, akinek rontott a szeme, nem emlékezett az adatközlő. Volt egy öregasszony a faluban, akinek rontott a szeme. Azért tartották rontónak, mert vastag volt a szemöldöke és össze volt nőve. Az asszony tudta magáról, hogy árt a szeme, ezért, ha gyerekes házba ment be letakartatta a gyereket. „Ú, megveri szemmel, takarjátok le!” Szemmel verés gyógyítása:„A kislyány meg vót verve szemmel, olyat is hallottam, hogy mossa meg, oszt akkor a pendelye aljába türülje meg! Elvitték oda, nem haragudott az érte, tudta az, hogy az ő szeme ront. Oszt akkor megtürűte a kislyánt vagy a gyereket, oszt akkor megállt a hasmenése”. (7). Keresztutak: A keresztutakról nem szabad semmit felvenni, mert meg van rontva. „Aszonták, hogy a keresztútrúl nem szabad sose semmit felvenni, mert ha valakit meg akartak rontani, vagy ha valaki beteg vót, oszt valamit csinált vóna, a keresztútra tette le, oszt valaki felveszik oszt ráragad. Zsebkendőt, szennyeset vagy zsebkendőbe tettek valamit, oszt felveszik. A keresztútrúl nem szabad felvenni semmit.”(1) „Nagy tábla csokik voltak a keresztúton, oszt nem engedte behozni az anyám a gyerekeknek, mert aszongya, hogy megrontsák.”(2) Rontó tevékenység elleni védekezések: Ágyneműt vagy gyerekruhát Szent-György nap és Szent-Mihály nap között lehetett kirakni szellőzni, mert különben megverik a boszorkányok. Házszentelés: Általában reggel végezték, ébredés után. „Mindig hoztunk szenteltvizet Vízkeresztkor, vót kitéve egy hordó, az tele vót vízzel, a pap megszentelte, mentünk olyan kis üvegekkel, ki mivel, oszt mindig hoztunk, aztán én magam is csináltam az én házamba, de otthon is mindig csináltunk, hogy hát megszenteltük a sarkokat, ablakokat, hogy hát – mit mondtunk má na – oszlajtson el a fiú, oszlajtson el a szentlélek, oszlajtson el a szentháromság, hogy a boszorkányok ilyesmik, rosszindulatúan ne gyüjjönek be. Vízkeresztkor, azzal a szenteltvízzel, amit hoztunk délután. Vízkereszt reggelin az én anyám mindig megszentelte a sarkokat, ajtókat, ablakokat, én is. Még ezelőtt, de már most elmaradt minden. Vót is szenteltvizem, a nyáron öntöttem ki. Vót egy üveg szenteltvizem.”(5)