Néhány férjjósló praktika ízelítőül:

Hosszú a listája azon hiedelmeknek, melyek valamit tiltanak a hajadonnak, azzal fenyegetve, hogy soha nem megy férjhez. Például: nem szabad naplemente után szemetet kivinnie, az asztal sarkára ülnie, merőkanálból vagy a lábosból ennie, sőt még férfiaknak tüzet adnia is tilos. Állítólag az is jelentősen csökkenti az esélyeit, ha hagyja magát körbesöpörni.


- Talán mindenki hallott már arról, hogy tükröt törni elvileg szerencsétlenséget jelent. Ha azonban hajadon töri el, ahány darabra esik, annyi év múlva megy férjhez.

- A lányok Luca napján neveket írtak papírdarabokra, és húztak közülük, hogy megtudják, milyen keresztnevű lesz a férjük. András napján pedig a hasonló cédulákat 13 gombócba gyúrták, feltették főni, és amelyik először feljött a víz tetejére, az lett a "nyertes" név. (A felsőoktatásban is tanító Liszka József elmondta, hallgatóitól tudja, hogy ezt a praktikát még manapság is szívesen kipróbálják, alkalmazzák a lányok.)

- Ha szilveszteréjszaka megszámol a lány kilenc karót, amilyen a kilencedik, olyan lesz a férje: vastag, vékony, öreg, sudár...

- András napján a lányok egész nap böjtöltek, aztán ellopták apjuk gatyamadzagját, éjszakára a derekukra kötötték, és állítólag megálmodták, hogy fogják hívni a férjüket.

Gyakran előfordul, hogy egy-egy hiedelem valódi tartalma feledésbe merül, és már csak a szokás marad, hit nélkül - mondja az etnológus. - Jó példa erre a következő hagyomány: Katalin vagy Borbála napján a fiatal lányok a cseresznyefa ágát vázába tették. Ha karácsonyig kivirágzott, a következő évben a hiedelem szerint férjhez mentek. Sok helyütt még ma is ágakat állítanak karácsony táján, de egyszerűen csak a hangulata, szépsége, nem a valódi jelentése miatt.


Szerelmi boszorkánykonyha

A bájos és ártatlan férjjósló babonáknál sokkal hátborzongatóbbak a szerelmi varázslatok, melyek célja "megfogni" és megtartani a kiszemelt férfit, vagy esetleg megrontani, ha netán rossz fát tett volna a tűzre. Liszka József elmondta, hogy az emberek általában a helyi vajákos asszonyhoz fordultak segítségért, aki boszorkány hírében állt. Persze bizonyos, hogy a babonák szájról szájra is terjedtek az asszonyok, lányok között, akik gyakran otthon is kísérleteztek szerelmi varázslattal. Persze szigorúan titokban, hiszen az egyház hevesen tiltakozott mindenféle boszorkánysággal ellen, na meg egyik hölgy sem szeretett volna gonosz pletykába keveredni, miszerint csak varázslattal tud csábítani. De ha ennyire titkolták, vajon honnan tudunk ennyi szerelmi varázslatról?

- Rengeteg adatunk van a fennmaradt boszorkányperek vádirataiból és az írásban rögzített templomi prédikációkból - válaszol kérdésemre a szakértő. - A boszorkánynak tartott hölgyeket számos esetben szerelmi rontással és kötéssel is vádolták. Kötés - így nevezték, ha valakit akaratán kívül többek között szerelemre kényszerítettek. Az egyházi prédikációk pedig sokszor tiltják a szerelmi varázslatokat, és súlyos bűnhődéssel fenyegetnek - mondja. A számos fennmaradt férjfogó babona azonban bizonyítja, hogy a mindennemű tiltás ellenére az emberek igenis gyakorolták őket.


Néhány jellegzetes férfifogó hiedelem:

- Sok szerelmi babona szól arról, hogy valamilyen különleges étellel kell megetetni a kiszemelt férfit. Például tiszta fekete kakast vagy tyúkot kell neki feltálalni, és a hatás garantált.

- Sokkal bizarrabb, mikor a lány a célja elérése érdekében valami jóval személyesebbet süt bele az ételbe, például a saját nyálát, hajszálát, körmét összemorzsolva, esetleg menstruációs vérének néhány cseppjét...

- Bár fárasztóbb, de sokkal ízlésesebb, ha a lány kilenc kútról hozott vízzel itatja meg a szeretett férfit, aki így hamarosan feleségül veszi, és mindig szeretni fogja. Bár ilyen egyszerű lenne a dolog - gondolják ilyenkor a kételkedők.

- Egy másik hiedelem szerint az is hatásos lehet, ha a lány belevarrja a legény ruhájába a saját hajszálát, esetleg beleejt a zsebébe egy kis tükröt, melybe előzőleg belenézett.

- Ha a férfi lábnyomát három nyomon felszedik (például hóból, sárból), és a küszöb alá ássák, állítólag menthetetlenül odaszokik.


Az ember naivan azt gondolná, csak a hölgyeknek jutott eszébe a varázslás praktikáihoz folyamodni, Liszka József azonban elárulta, hogy korántsem: - Bár általában az asszonyok és a lányok gyakorolták a különböző szerelmi babonákat, tudunk arról, hogy néha a legények is kipróbálták, sőt igyekeztek a lányok kötése ellen védekezni. Például ha süteménnyel kínálták őket, a tálca másik feléről vettek, nem pedig arról, amit odatartottak nekik - mondja. Ehhez azonban bizonyosan elég rutinra volt szükség, amelynek hiányában sok férfi "bedőlt" a cselnek. Legalábbis szívesen hivatkoztak erre. - Ha egy legény nagyon belebolondult egy lányba, gyakran magyarázták varázslattal a dolgot - főleg persze férfioldalról - teszi hozzá mosolyogva a szakértő. Na és hogy mi a helyzet a szerelmi rontásokkal? Itt már jóval gonoszabb dologról van szó. - Azt a férfit büntették így, aki szerelmi bánatot okozott, például félrelépett, vagy eleve mást választott. A rontás a hiedelem szerint valamilyen betegséggel vagy akár halállal járt.

Nos, szerelmi bánat ide vagy oda, legyünk őszinték, ennyit azért csak nem ér a dolog...