Tágabb értelemben egy vallás a hitelvek és a vallásgyakorlatok összefüggő rendszere, ami általában magyarázatot nyújt a létező dolgok és az emberek létrejöttére, létére, létezésük céljára. Vallásosnak vagy hívőnek nevezzük az embert, aki a vallás tanait igazságként, valóságként elfogadja. (Ortodoxnak nevezzük azokat a vallásos személyeket vagy csoportokat, akik az adott vallás tanait a lehető legpontosabban, legszigorúbban követik. Kivétel az ortodox kereszténység, amelyik a kereszténység keleti ágának elnevezése, és bár magukat a kereszténység eredetibb ágának tekintik, ezt a nyugati kereszténység természetesen nem fogadja el.) Egy adott vallás amikor intézményesül, akkor legalább egy, de jellemző esetekben több egyház is keletkezik belőle.

 A XIX. és XX. században több, alaposan dokumentált eset azt igazolta, hogy az emberi test minden látható ok nélkül is meggyulladhat. 1835. január 5.-én James Hamilton , a Teneseenállambeli Nashwille egyetemének matematika professzora egyedül lélekjelenlétének köszönhette, hogy a titokzatos tűz nem oltotta ki az életét. Az esetről Dr. John Overton, a Tenessee-i Orvosi társaság közlönyében számolt be.

Történeti források említik, hogy „boszorkányátok” ellen nagyon „hatásos”, ha kis üvegbe vizeletet gyűjtenek, ebbe pedig apró, éles tárgyakat dobnak, például körmöt, tűt, tövist. A varázsszer a legenda szerint akkor fejti ki hatását, amikor a boszorkány pisilni akar.
Az angliai Reigate-ben 1720-ban egy ház padlója alá elástak egy üveget. Most, több mint kétszáz évvel később, régészek rábukkantak a borosüvegnek látszó palackra. A vizsgálatok azonban furcsa összetételű üledéket mutattak ki az alján. Miután a Loughborough Egyetemen elvégezték az üledék kémiai és biológiai vizsgálatát, kiderült, hogy az üvegben elásásakor vizelet volt, amibe kisebb szilárd, hegyes tárgyakat dobtak.

pszichokinézis különleges képesség, a szellem, a gondolat energiájának hatása a tárgyakra.

A pszichokinézissel rendelkező személy tárgyakat mozdít el anélkül, hogy hozzájuk érne. S. Cuelmans európai könyvtárakban és levéltárakban végzett kutatásai során megállapította, hogy a XII.-XIV sz.-ban ez a képesség viszonylag gyakran nyilvánult meg. 1390 és1670 között viszont kevesebb esetet jegyeztek fel. A kutató alapos tanulmányozás alá vett egy XIV. sz.-i esetet.