Szeretettel köszöntelek a mágia közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
mágia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a mágia közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
mágia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a mágia közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
mágia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a mágia közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
mágia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A
vámpírizmus, a vérszívó lények mítosza egyidős az emberiséggel, és
minden nép kultúrájában megtalálható mítosz, ill. mesék formájában.
Már az ókorból ismeretesek
olyan lények, szellemek, melyek a halandók vérével, húsával
táplálkoztak. Az ógörög mítosz szerint Lamia gyönyörű királyn? volt és
mint szemrevaló halandó, nem kerülhette el az akkori asszonyok sorsát,
Zeusz szemet vetett rá. Ám ahogy az lenni szokott, Héra ezúttal sem
tűrte férje hűtlenkedéseit, és elrabolta Lamia gyermekeit. Szegény
asszony a gyerekei elvesztése miatt érzett fájdalomtól gonosz
szörnyeteggé változott, és ezentúl halandók vérével csillapította
szomját. A görögök azóta lamiáknak hívják azokat a vérivó szellemeket,
akik n?i alakban járnak a halandók közt és elrabolják, majd fölfalják
gyermekeiket. A vámpírok a görög színdarabokban is megjelentek,
többnyire mint kísért? gonosz szellemek, itt brukolakhosznak vagy
empusának hívták ?ket.
Az asszírok ekimmu névvel
illették a vámpírokat, mítoszaik szerint olyan ember válhatott
él?holttá, akit nem temettek el tisztességgel, szertartásaik szerint.
Ilyenkor az illet? visszatért a sírból és emberek vérét szívta.
A kínaiaknál se szeri se
száma a vérivó démonoknak, ezek a többi vámpírtól annyi eltérést
mutatnak, hogy nem halandóból származtathatók, hanem önálló, más
létsíkok gonosz lényei. A helyiek különféle varázsigékkel és imádságos
cédulákkal védekeztek ellenük. Ezek a démonok már repülni is tudtak, és
gyakorta a holtakat is felfalták.
Malajzia területén
langsuirnak nevezték azokat a nőket, akik gyerekek vérével
táplálkoztak, ráadásul állati alakot is tudtak magukra ölteni,
többnyire bagollyá változtak.
A legszínesebb és legtöbb
vámpírmítosszal azonban maga Európa büszkélkedhet, azon belül is
Románia egyes vidékei. Számtalan névvel illetik a vérivó holtakat,
köztük a sztrigoj, moroj szavak a legismertebbek. A mora vagy nora szó
valószínűleg innen eredeztethető,a magyar mesék egyetlen vámpírszerű
lénye. Kereszteletlenül meghalt emberből, hallva született csecsemőből
vált mora.
Dániában a mara nevezetű
démon kísértett, ez nappal szép fiatal lány képében élt a halandók
közt, éjszakánként pedig emberek vérével táplálkozott. Ha valaki
beleszeretett leány képében, nos, az rosszul járt.
Mint láthatjuk, szinte
kivétel nélkül minden nép kultúrájában megtalálható a vérszívó
szörnyeteg mítosza. Nem csoda hát, ha a vámpírok természete, a velük
kapcsolatos hagyományok és védekezési módozatok is igen eltérőek.
Először is lássuk, milyen tulajdonságokkal ruházták föl eleink a
vámpírokat, mik a legismertebb jellemzők.
Az első és legfontosabb
dolog, amit megemlíthetünk velük kapcsolatban, hogy kizárólag sötétedés
után bukkannak elő, ez nagyjából minden mítoszban így szerepel.
Általában vérrel táplálkoznak, ám néhányuk nem veti meg a holtak húsát
sem, sőt, némelyek még saját testrészeiket is fölfalják. Javarészt a
nyaki artériából nyerik táplálékukat, az áldozatok magukon viselik a
vámpír támadásának megdönthetetlen bizonyítékát, a két kicsi sebhelyet.
Ez már nem minden mítoszra igaz, az orosz vámpír például kitépi
áldozata szívét és így jut vérhez. A malajziai gyerekek pedig hátukat
félthetik az ott kísértő szellemektől.
A vámpírok gyakorta felveszik
állatok alakját, mostanság a farkas és denevérformák a legismertebbek,
bár ezek az információk többnyire filmekből származnak. Ezen kívül a
korai időkben még használatos volt a macska, patkány, varangybőr. A
patkány miatt sokszor még a pestisjárványokat is a galád vámpírok
számlájára írták.
Nincs tükörképük, illetőleg
ily módon fel lehet fedni valódi kilétük. Ez főként az európai
hagyományokban szerepel és eredete onnan származtatható, hogy sok
helyütt mágikus erőket tulajdonítanak a tükörnek. Egyes vidékeken
letakarják, a fal felé fordítják, ha halott van a háznál, hogy a lélek
ne tudjon rajta keresztül átlépni az élők világába.
Hipnotikus erők birtokában
vannak, ez is elég jellemző, így csalogatják magukhoz a gyerekeket,
ifjakat, és persze elfeledtetik az áldozattal, mi is történt velük
valójában. Hisz a legtöbb esetben a vámpírok nem azonnal ölnek, sokáig,
napokon, heteken át szívják áldozataik vérét. Minél tovább, annál jobb.
Koporsók, kripták lakói.
Mivel általában halottaiból feltámadó személyről van szó, ez is elég
általános. Bár van néhány egészen különös mendemonda is, egy
kelet-európai mítosz szerint vérrel teli koporsóban fekszenek,
illetőleg úsznak. A többi vámpír bizonyára irigyli őket.
Miként lesz valakiből vérivó
holt? Ennek számtalan oka lehetett. Az egyik legkézenfekvőbb, hogy az
áldozat maga is vámpírrá lett, akár egy fertőző betegség. Aztán különös
veszélyben forogtak az öngyilkosok, a bűnös életet élők, a pogányok.
Sőt, akár az ártatlanok is, ha egy csecsemőt nem kereszteltek meg
halála előtt, vagy az az ember, akit nem temettek el tisztességgel,
szintén vámpírrá válhatott. Persze egyes helyeken az is elég volt, ha
egy gyerek születése idején farkasok ordítottak, vagy túl sokáig élt
anyatejen. Ne adj isten az apa kiléte meglehetős homályba borult.
Szóval ilyenkor rögvest rásütötték az illetőre, hogy bizonyosan vámpír
lesz belőle halála után.
Egészen hihetetlennek tűnik,
de még a 19. században is hatalmas hisztériát keltett egy-egy
állítólagos vámpír feltűnése. Mind a gazdag, tudományos és feltaláló
emberekkel teli Angliában, mind az elmaradottabb, szegényebb
havasalföldi parasztok körében. Sőt, az utóbb említett környéken még a
mai napig hisznek a vámpírok létezésében. A középkorban pedig, össze se
lehetne számolni hány embert égettek meg vámpírság vádjával. Hisz ez
épp oly bűnös cselekedet volt, mint a boszorkányság, vagy a
farkasemberség. Az állandó rettegés, félelem aztán olyan tárházát hozta
létre a gonosz démonok elleni küzdelemnek, illetőleg azok
felkutatásának, hogy akár egy egész kötet meg lehetne tölteni vele.
Először is lássuk, miként lehet megelőzni, hogy embertársunk élőholttá
változzék, no és hogyan bukkanhatunk rá egy potenciális vámpír sírjára.
Az egyik legdrasztikusabb
módszerek közé tartozik az úgynevezett karót a szívbe eljárás, ez elég
általános és köztudott. A karó legyen tölgy vagy rózsafából, ha
lehetséges. Románia egyes részein a kötőtűvel is megelégszenek, ezt a
halott köldökébe szúrják. Ezen kívül még hatásos a lefejezés is,
gyakorta együtt használták a karóval. Egyes vidékeken a vámpírjelölt
szájába viaszt öntöttek, fokhagymát tömtek, szemére ezüstpénzt
helyeztek. Nagyon hatásos volt továbbá ha a sír négy sarkába fonáshoz
használatos orsókat helyeztek, ezeket pedig fonállal kötötték össze. Az
sem számított ritkaságnak ha a vámpírra sziklát, köveket görgettek.
Ilyenkor aztán egy szép kis kőhalom jelezte az élőholt sírját,
mindenkinek, aki arra járt, kötelező volt további nehezékkel
hozzájárulnia a rögtönzött börtönhöz, máskülönben a gonosz szellem az ő
nyomába eredt.
Ám ha mindezek ellenére
megtörtént a baj, és az illető vámpírként tért vissza, mit lehetett
tenni? Először is meg kell találni a gonosz forrását, a sírt. Ehhez
alkalmaztak rózsafa pálcát, hasonlóan működött, akár a vízkereső botok.
Aztán az is árulkodó jel lehetett, ha sírhalmon egy kicsi lyukat
fedeztek fel. Egyes tájakon ugyanis azt tartották, hogy a vámpírok
képesek anyagtalanná válni és füst képében úgymond kiszivárogtak a föld
alól ezen a lyukon keresztül. A nyitott koporsó és széthányt föld pedig
egyértelmű volt. Továbbá a háziállatok is nyújthattak segítséget a
keresésben, ha valamelyikük átugrott egy sírt, abban egész bizonyosan
vámpír feküdt. Az ártatlanságnak és tisztaságnak is szerepe volt a
gonosz felderítésében. Egy ifjú, szűz leányt meztelenül fehér lóra
ültettek, és ahol az állat megtorpant, ott volt a vámpír nyughelye.
Amint a helyiek gonosz
élőholt sírjára bukkantak, rögvest akcióba léptek és a fentebb említett
módszerekkel megpróbálták elpusztítani. Mindezek ellenére sokszor
megtörtént azon kellemetlen helyzet, hogy a háziak saját magukon
fedezték fel az ártó szellem nyomait, vagyis azután, hogy megtörtént a
baj. Hát ilyenkor jöttek a különféle bűbájok és kuruzslások,
fokhagymafogyasztás zsákszámra. Természetesen azon szerencsétlenek,
akik hitték, hogy vámpír gyötri őket, aligha elégedtek meg
fokhagymával. Ennél sokkalta drasztikusabb eszközökhöz folyamodtak.
Bevett szokás volt a vámpírnak hitt halottat kiásni, szívét kivágni
majd elégetni, a hamvakat vízbe keverték és ezt a koktélt mindenkinek,
aki beteg lett, meg kellett kóstolnia egy útkereszteződés közepén,
szigorúan éjfélkor. A szertartás után garantáltan meggyógyult az
áldozat, jobban lett, a hatóságok viszont kevésbé, akik még ma, a 21.
században is harcolnak a babonás hullagyalázók ellen. Legalábbis
Románia egyes eldugottabb részein.
Hogy maga a vámpírizmus
mítosza honnan ered, azt nem lehet tudni pontosan. Err?l is több
elmélet látott napvilágot, talán ha mindet összeadjuk, akkor kapjuk meg
az igazságot. Gustav Jung szerint az emberiség kollektív
tudatalattijában él a vérivó szörnyeteg képe. Aztán a különféle
betegségek is hozzájárulhattak a vámpírmítosz kialakulásához, köztük a
pellagra a legfőbb gyanúsított. Ez egy vitaminhiányos betegség, tünetei
közt szerepel a sápadtság, lesoványodás, a szájüreg nyálkahártyájának
bevérzése, sebesedése. Ráadásként a pellagrás beteg bőre érzékennyé
válik a napfényre. Aztán egyesek szerint a Dél-Amerikában őshonos
vámpír-denevérek alakja is összefüggésbe hozható az élőholtakról
kialakult képpel.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!